Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Tölgyessy Péter: az Orbántól való félelem mindent felülír „Az SZDSZ felfújja magát, hogy félelmetesen eltökéltnek látszódjék.” Kósa András, www.hirszerzo.hu, 2007. június 7. Hosszabb távon is csekély az esély a kormánykoalíció felbomlására, hiszen az Orbán Viktor visszatérésétõl való félelem minden mást felülír a partnerek viselkedésében – mondta lapunknak adott interjújában Tölgyessy Péter. Az SZDSZ alapító tagja és egykori elnöke szerint a koalíció kilátásai nem jók, miközben a Fidesz elnöke „ismét azon a kapun remél visszatérni, ahol már kétszer nem sikerült neki”. – Mekkora esélyt lát arra, hogy boruljon a koalíció? – Meglehetõsen keveset. Megegyezés híján akár még az idén új választás jönne. Márpedig Orbán Viktor újra a kapuk elõtt áll. A korábbi parlamenti ciklusban a kormánykoalíció legfõbb célja éppen a jobboldal hatalomba való visszatérésének megakadályozása volt, szinte bármilyen eszközzel. – Errõl bizonyára mindkét pártban másképp vélekednek. – Nyilvánosan nyilván mást mondanának, mégis az elõzõ négy év döntéseit elsõ helyen mindvégig a Fidesz hatalomtól való távoltartásának igénye mozgatta, és ezt a kormánytöbbség törzsközönsége el is fogadta. Amíg a koalíció parlamenti többsége szilárd, alkotmányosan semmilyen jobboldali megmozdulás, tiltakozás vagy népszavazási gyõzelem nem kényszerítheti idõ elõtti távozásra a kormányt. Ha viszont az SZDSZ véglegesen szakít a szocialistákkal, máris oda a parlamenti többség. Nem egyszerûen a nagyrészt még hátralévõ reformtörvények elfogadása válna ekként teljesen bizonytalanná, hanem a legjelentéktelenebb döntésekhez is esetrõl-esetre kellene megszerezniük a szocialistáknak a külsõ támogatást. Ennek hiányában akár már õszre káoszba fordulhatna az MSZP kormányzása.   – Politikai káoszba? Közjogi értelemben nem történik semmi, ha az SZDSZ távozik. – A kormány közjogi felhatalmazása valóban érintetlen maradna. A miniszterekért reggelente továbbra is idõben jelentkezne a szolgálati autó. Ám a hatalom valóságos ereje, a kabinet parlamenti többsége elveszne. A jobboldali ellenzék azonnal elõrehozott választásokat követelne, és érthetõen mindent meg is tenne azért, hogy folyvást bebizonyítsa a helyzet tarthatatlanságát. A legegyszerûbb ügyrendi kérdések megszavazása is kétségessé válna, a miniszterek interpellációs válaszait sorra nem fogadná el a T. Ház. A magyar közvélemény még sosem találkozott parlamenti döntésképtelenséggel, kisebbségi kormányzással. A szilárd kormányzáshoz szokott országban elsõre a látvány alighanem kétségbeejtõ lenne. Azonnal elkezdõdne a vita, a vádaskodás: ki a felelõs a válásért, a baloldalon nemrégen még olyannyira ígéretesnek gondolt reformkormány kudarcáért. Az SZDSZ megfontolást nem ismerõ doktrinersége, a szocialisták gyávasága vagy inkább a miniszterelnök alkalmatlansága az oka a reformkurzus bukásának. A szabaddemokratáknak õszre tisztázniuk kellene: egyértelmûen ellenzékbe vonulnak, vagy inkább kívülrõl támogatják a kisebbségbe került kormányt.   – Akkor értelmetlenné válna maga a kilépés. – Így kétségkívül a hatalom gyakorlásában való közvetlen részvétel nélkül kellene továbbra is legalább részben felelõsséget vállalniuk a kormány politikájáért. Ám ha nem vállalkoznak a külsõ támogatásra, és erre a miniszterelnök Dávid Ibolya pártját sem képes megnyerni, akkor jobb híján nemsokára már az MSZP is érdekelt lenne a választások elõrehozásában. A nyári parlamenti szünet alatt a kormányfõ még kereshetne külsõ partnert politikájához, de ha õsszel sem képes újraindítani a törvényhozási üzemet és fõleg nem tud költségvetést adni az országnak, akkor kormányzása gyorsan szánalmas vergõdésbe fordulhat. Aminek elõbb vagy utóbb úgyis megsemmisítõ választási vereség lenne a vége. 8-9 százalékos infláció mellett egyetlen felelõs miniszterelnök sem csinálhatja végig a 2008-as évet az idei költségvetés számaival. Hanem mindennek elébe vágva nemigen tehet mást, mint maga kéri a parlament feloszlását, és az ország érdekében a mielõbbi választásokat. Ezen viszont a történtekért jócskán felelõs SZDSZ könnyen kibukhat a parlamentbõl.   – Kóka Jánosnak a koalícióban maradás feltételeit kell kidolgoznia pártja számára a hét végére. – Ön szerint mennyire lesznek ezek kemény, konkrét kritériumok? – Most aligha történik más, mint a szokott szabaddemokrata nyomásgyakorlás. A kisebb koalíciós partner felfújja magát, hogy félelmetesen eltökéltnek látszódjék. A Horn-kormány mûködésének kezdetén mindennaposak voltak az ilyen erõpróbák. Aztán Kuncze Gábor lett az SZDSZ valódi fõnöke. Aki elõélete alapján idõvel túl tudott lépni az értelmiségi vagy-vagy ultimátumpolitikán, és lassanként megtanulta, mikor lehet fenyegetni, mikor van szükség a visszavonulásra, és fõleg hogyan kell alkut kötni a túlerõben levõ szövetségessel. Viszont ma az SZDSZ-t újra örökösen bizonyítani akaró vezetõk irányítják. Elõfordulhat, hogy olyan helyzetbe lovalják magukat, ahonnan már nincs visszaút, mégis azt hiszem: a koalíció pártjai tudják, hogy nincs más esélyük, mint a megegyezés. Különben a Fidesz szélsõ esetben akár kétharmados többséggel térhet vissza a hatalomba.   – Csak a közös félelem mozgatja a szálakat a háttérben? – Korántsem. Az SZDSZ-t áthatja a messianisztikus hit, hogy a versengõ üzleti biztosítók a gazdag és a szegény embert egyformán megválthatják a magyar egészségügy sanyarú viszonyaitól. Egyáltalán: a piacosítás más területeken is az egyetlen biztos megoldás a gondokra. Viszont a szocialistáknak, bár évtizedesek a technokrata-reformer hagyományaik, jobbára mégis szavazóik nyilvánvaló akarata ellenére kellene végrehajtaniuk az SZDSZ javaslatait. Ezért is olyan nehéz többek között most megegyezni. Mégis, a kormánykoalíció vezetõi azért politikusok, hogy megtalálják azt a nyilvánosság elõtt képviselhetõ megoldást, amelyben egyiküknek sem kell megalázó módon lemondania arculatáról. – Próbáltak már kisebbségben kormányozni máshol is a régióban, nem is sikertelenül. – A tartós kisebbségi kormányzás azért mindenütt kivételes. Viszonylagos eredményessége általában akkor lehetséges, ha az ellenzék fõereje valamiért nem érdekelt a választások elõrehozásában, és a kisebbségi kormányt aránylag állandó, erre magát sokszor formális megállapodásban is kötelezõ külsõ partner támogatja szavazataival. Magyarországnak még évekig súlyos megszorító gazdaságpolitikát kell megvalósítania, miközben nagyszabású reformokra is szükség lenne. Bajos elképzelni, hogy mindezt az MSZP kisebbségben bölcsen képes lenne véghezvinni. Ennél sokkal valószínûbb a kormányzati káosz.   – Ilyen esetben bizonyára megpróbálnák a szocialisták az MDF-et megkörnyékezni tartós partnernek. – A mindent jobban tudó, izgága SZDSZ-t a szocialisták táborában régóta többen szeretnék a kezelhetõbbnek látszó Demokrata Fórummal felváltani. Csakhogy milyen elõnyei származnának mindebbõl az MDF-nek? A politikáját jó ideje a két nagypárt erõteljes bírálatára alapozó Dávid Ibolya ezzel szinte mindent feladna abból, amit eddig elért. Az idõ elõtti választásból jó eséllyel megerõsödve kikerülõ MDF igencsak ésszerûtlenül járna el, ha most nagy hirtelen megmentené az SZDSZ által is odahagyott Gyurcsány-kormányt.   – A magyar alkotmány szerint viszont nehéz kormányt buktatni. – A kormány elméletileg akár 2010-ig is kitarthat. Vannak szabályok, amelyek rendelkeznek arról, mi történik akkor, ha nincs elfogadott költségvetése az országnak. Ám a programja végrehajtására képtelen kormány mûködése már kínszenvedés. Ahogy múlna az idõ, úgy erõsödne a képzet a választókban, hogy tagjai egyedül stallumuk miatt ragaszkodnak a hatalomhoz. Ennél negatívabb megítélést pedig nehéz elgondolni. Egy kicsit is öntudatos miniszterelnök ilyenkor maga kéri a választások elõrehozását. Alkotmányunk szerint az Országgyûlés a kormány megbuktatása nélkül is bármikor egyszerû szótöbbséggel kimondhatja feloszlását. Ez esetben az új választásokat három hónapon belül meg kell tartani.   – Az új választás is csak nálunk lenne szokatlan. – Térségünk országainak többségében volt már elõre hozott választás. A nagyon szilárd német demokráciában (1949 óta Angela Merkel még csak a nyolcadik kancellár) is volt már háromszor. Ha tartósan megrendül egy kormány cselekvõképessége, nincs mire várni. Németországban legutóbb még csak fel se borult a koalíció, mégis Gerhard Schröder a választói bizalomvesztést érzékelve, a tartományi választásokat sorra elvesztve, maga indítványozta a választások elõrehozását. Ám még távolról sem tartunk itt. A koalíciós pártok jó eséllyel megtalálják majd a megoldást, mert nem tehetnek mást.   – De ha valóban csak a „Vissza ne jöjjön Orbán Viktor!” motivál mindent, akkor az nem sok jót ígér a reformok végigvitelének. – Gyurcsány Ferenc nagyban elveszítette választói támogatását. Csakhogy a kormánynak még jó ideig nem lesz más lehetõsége, mint a reformok és a megszorítások politikája. Akkor meg egyelõre nem sok értelme volna az MSZP-én belüli miniszterelnök-cserének. Magyarország újabb osztogatással nem állhat a világ elé. Az MSZP-SZDSZ kormány már annyiszor átverte az Európai Uniót és a befektetõket, hogy lényegileg nem módosíthatja újólag konvergencia-programját. Bármilyenek is a közvélemény-kutatási adatok, nincsen más számára, mint elõre. Ám a teendõk nehezebb fele még hátravan. Jókora költségvetési szigor után idén nagyjából akkora lesz a hiány, mint 2005-ben volt.   – Ha kormánypárti politikus lennék, holnap talán már ki sem kelnék az ágyból reggel. – A kormánypárti képviselõk ma elképesztõ nyomás alatt állnak. Maguk és családjuk általában jócskán megkapja a magáét. De annál ijesztõbbet a kormánytöbbség számára, minthogy most összekülönböznek, és elsüllyednek az idõ elõtti választásokon, nem látok. Ma Orbán Viktor és a hatalom visszaszerzése között három esztendõ áll. A hajdani kormányfõ ismét azon a kapun remél visszatérni, ahol kétszer már nem sikerült neki. Az esélyek a baloldal számára ma nem a legjobbak, ám semmiféle fátum nem határozza meg elõre sorsukat. Kósa András Tölgyessy Péter: az Orbántól való félelem mindent felülír. „Az SZDSZ felfújja magát, hogy félelmetesen eltökéltnek látszódjék.”,www.hirszerzo.hu, 2007. június 7.